Vezetői összefoglaló

Az oktatás iránt megnövekedett a társadalmi igény, megváltoztak a gazdaság, a munkaadók elvárásai is: a tudás a versenyképesség alapjává vált. Ebből kifolyólag Magyarországon is az elmúlt időszakban elindult a szakképzés modernizációs folyamata. A reform fő eleme a moduláris képzési rendszerre történő átállás.

A szakképzésben nagy szerepet kapnak a gyakorlati ismeretek, az életszerű problémák, az oktatás ennek megfelelően koncentrál a reális problémák felismerésére és megoldására. A gyakorlatias képzéseket kiegészíti a munkaadók által szervezett szakmai gyakorlat.

A szakképzéssel szembeni elvárásokat egyrészt a munkaerőpiac fogalmazza meg, másrészt a társadalom. A kereslet és a kínálat összhangjának a megtalálása nagyon fontos. Az összhang mértéke a foglalkoztatási mutatókban nyilvánul meg.

Az iskolánk az elvárásoknak alapvetően két formában tesz eleget: iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli szakképzéssel.

A szakképzési projekt szempontjából több elemet kell figyelembe venni. Az egyik a képzési kínálat, a másik a munkaerő piacon megjelenő kereslet, a harmadik elem pedig az a csoport, aki a képzéseket igénybe akarja venni.

A munkaerő-piacon sok a szakképzetlen és sok a túlképzett munkaerő. A szükségesnél kevesebb a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő képzettségű munkaerő. Ezek a jellemzők ráadásul területenként, még akár kistérségeken belül is változnak.

Az iskolarendszeren kívüli szakképzés jelentős szerepet tölt be a foglalkoztatottság növelésében, egyrészt szakmát biztosít a munkanélkülieknek, másrészt a munkaerőpiac igényeinek megfelelő átképzéseket biztosítja.

A közoktatásból érettségivel kijövő réteg, amelynek igényei az utóbbi időszakban a felsőoktatás irányába mutatnak, alacsony köztük a hajlandóság „kétkezi” munkakörök betöltésére.

Motiváció szempontjából fontos csoportot alkotnak azok a munkában levő, tudatosan pályájukat szervező emberek, akik folyamatos képzéssel munkaerő-piaci pozíciójukat folyamatosan erősítik. Egy másik réteg az, amelyik motiválatlan nincs hosszabb távra mutató elképzelésük. Ezeknek a csoportok igényeinek megismerése, különböző típusú képzésekbe bevonása a fő cél.

A képzési struktúra fejlesztése során az intézmények képesek lesznek rugalmasan reagálni a gazdasági élet szereplőinek igényeire. Korszerű szakmastruktúránk alakítása, együttműködésünk a minőségi oktatás szempontjainak figyelembe vételével történik.

A fentiek alapján stratégiai fontosságú az oktatás és gazdaság közötti kapcsolatok erősítése. Az átadott tudásnak, készségnek folyamatosan követnie kell a munkaerőpiac igényeit. A szakképzési rendet szociális párbeszéd útján kell kialakítani, melyben feltétlenül részt kell venniük a munkaadóknak és a szakma képviselőinek.