Értéket teremtve . . .
Értékes, mert fontos, mert tartalmas, mert színvonalas, mert nemes. De vajon tetten érhető-e az a pillanat, ami éles határt rajzol értékes és értéktelen, fontos és lényegtelen, nemes és silány közé? Mi az a pont, amely ki- és felemel a tucatból, az átlagosból, a hétköznapiból?
Mitől lesznek Leonardo festményei, szobrai, találmányai örökéletűek? Mi a titok? Hol rejtőzik? A tehetségben? A zsenialitásban? Vagy a velünk született képességekben, amelyet azután már csak nevelni, építgetni, továbbfejleszteni kell?
A kérdésekre egyre több kérdés a válasz, de ez nem is baj, hiszen a művészet világa ettől is varázslatos, megfejthetetlen, többértelmű és örök.
Az emberek tanítása nem művészet, bár időnkét megmutatkozik ez az oldala is - , hanem mesterség, amelynek minden lépcsőfokát ismerjük. Tudjuk, hogy az alaposság, gondosság, a tapasztalat, az elhivatottság és az iskola iránt táplált szeretet nélkül nem születnének nagy dolgok. A vezetőink, tanáraink, diákjaink és mindazok képessége, humánuma, empátiája, akik részesei ennek az iskolának hozzájárulnak ahhoz, hogy összeálljon a mű, amely az emberi értékeket hivatott képviselni. Hogy tökéletes legyen, ahhoz mindannyian kellünk.
Persze a legnagyobb szükségünk azokra van, akikért mindezt tesszük, azokért a tanulókért, akik bizalmukat belénk helyezve, elkötelezték magukat két hosszú, de mégis röpke évre, hogy átadjuk nekik a tudást, mely az élet nagyjai közé emelheti Őket!
Szondy Zsolt
